Jurányi Latte

BÁNKY SÁRA és L. NAGY ATTILA

Édouard Louis Ki ölte meg az apámat c. regényét Bíró Bence adaptálta színpadra. Kovács Domokos és Szenteczki Zita rendezése 2023-ban Színikritikus díjat nyert. Az előadás két színészével, Bánky Sárával és L. Nagy Attilával beszélgettünk. 

A 2022-ben diplomát szerzett bábszínész osztályban végeztetek, amelynek hét tagjával készült a Ki ölte meg az apámat. Hogy emlékeztek vissza, milyen osztály voltatok?
Bánky Sára: Szerintem kifejezetten jó közösség voltunk. Az első két év arról szólt, hogy megismerjük egymást, felmérjük, ki hogyan dolgozik. Voltak konfliktusaink, de harmadévre összecsiszolódtunk, összetartó közösséggé váltunk. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, persze lehet, ez nem nagy szó, hiszen nem telt el sok idő az egyetem óta, de azt érzem, a későbbiekben is megmarad a kötelék.
 
L. Nagy Attila: Sokan mondják, hogy látszik az osztályon, hogy mennyire összeszokott a csapat. Gördülékenyen és egymásra hangolódva tudunk dolgozni. Az első évben végtelenül szerettük egymást. Már-már furcsán odavoltunk ezért az elképzelt ideáért, hogy mi vagyunk a bábosztály. Dalokat írtunk egymásnak születésnapra, és mindegyikben elhangzik, hogy „Kurva jó vagy!” Másodévben már több feszültség felszínre került közöttünk, több részre szakadt az osztály. Akkor jöttünk újra össze, amikor Sardar Tagirovsky rendezte nekünk a Függönyt a Szentendrei Teátrumban 2020 nyarán. A lezárások után megörültünk annak a lehetőségnek, hogy újra együtt játszhatunk. A bemutató és az utána következő egyetemfoglalás óta a szakmai gyakorlatok elvégzése miatt nem dolgoztunk együtt. Mindemellett az összetartás meg tudott maradni. Az Anima c. eladásunkat másodév vége óta játsszuk a Budapest Bábszínházban. Abban az egész osztály benne van, de elég nehéz minket egyeztetni, szóval az is ritkán megy, mint a Ki ölte meg az apámat. 

Mit gondoltatok a történetben szereplő apa-fiú kapcsolatról, amikor először olvastátok a szövegkönyvet?
L. Nagy Attila: Azt gondoltam, hogy szenvelgő és szentimentális módon van megírva. Minden egyes mondatán ül valami szürke fátyol, pátosz, mintha túl lenne dramatizálva a helyzet. De ahogy elemeztük a viszonyokat a próbafolyamat során, rájöttem, hogy nem túlzó az az érzékenység, ahogy Louis ír, hanem egyszerűen őszinte. Ez a kapcsolat mindkettőjüknek annyira traumatikus, hogy ennek feldolgozása igényli, hogy nyíltan és leplezetlenül beszéljen az érzelmekről. Ez is a célja Louisnak, hogy elérje ezt az apjánál. 

Bánky Sára: Első olvasásra az érzetek maradtak meg, illetve a humor hiánya. Megijedtem, hogy szenvelgős irányt vesz a darab, de jó volt a mélyére menni és megérteni a helyzeteket. Szerintem szuper, hogy Louisnak van arra igénye, hogy megértesse az apjával, hogy hogy élte meg a gyerekkorát. Sokszor nem jutnak el idáig a kapcsolatok. Végül a humor is megjelenik az előadásunkban. 

Éber Márk szociológus részt vett a próbafolyamatban. Hogyan tudta segíteni a munkátokat?
L. Nagy Attila: Az előadásban párhuzamos magyar eseményeket állítunk a Louis által említett francia politikai események mellé. Meglepő a hasonlóság... Márk abban segített, hogy mi innen Magyarországról átlássuk a francia törvényeket, és az azokra adott francia reakciókat. Ami minket nem mozgat meg, amiatt a franciák utcára vonulnak, és forradalmat csinálnak. Az ottani politikai környezetet kellett megértenünk ahhoz, hogy megfelelőképpen tudjunk párhuzamot vonni az itthoni körülményekkel. Emellett segített értelmezni magukat a törvényeket, megsejteni azt, hogy mi állhat egy-egy törvény meghozása mögött, melyik törvény mit von maga után, mi lehetett a célja, annak, aki hozta, stb. 

Milyen volt együtt dolgozni két rendezővel?
Bánky Sára: Nagyon izgalmas. Még sose dolgoztam két rendezővel, szerintem vannak ennek a konstrukciónak buktatói. Viszont azt a fajta szabadságot, amit Zita és Domi megadott egymásnak és nekünk, azt sehol nem tapasztaltam korábban. Domi nagyobb hangsúlyt fektetett a mozgásra, Zita a prózai oldalra. Kölcsönhatásban működtek, jól kiegészítették egymást. Amikor egymással ellentétes véleményen voltak, ránk hagyták a végleges döntést. Vevők voltak a mi ötleteinkre, és bíztak az ítélőképességünkben. Ettől is tudott a sajátunkká válni az előadás. 

L. Nagy Attila: Ehhez a pároshoz hozzájött Bíró Bence dramaturg, aki néha külső szemként beleszólt a próbákba, a rendezők magukkal egyenrangúként kezelték. Kákonyi Árpi (a zenei vezető) koncentrált munkát várt el tőlünk. Sokat dolgoztunk vele, hogy a kórusok így hangozzanak. Árpinak nagyon jó a stílusérzéke, nemcsak arra fókuszált, hogy a hangok a helyükön legyenek, hanem hogy egy-egy jelenetnek milyen legyen a ritmusa, zenei atmoszférája. Szirtes Lujzi asszisztenst is meg kell említenem, aki rengeteget segített, ahol csak tudott.

2023-ban az előadás megkapta a Színikritikusok díját a legjobb független előadás kategóriában, fesztiválokra és külföldi vendégjátékokra kaptok meghívást. Számítottatok ekkora sikerre?
L. Nagy Attila: Engem meglepett, mert annyira különleges, egyedülálló és kísérleti az előadás formája (naplószerűség, tárgyhasználat, szövegkórusok). Bennem kérdéses volt, hogy milyen visszhangot fog kelteni. A Színikritikus díjnál a Forte Társulat Akár Akárkije és Pintér Béla és Társulata Az Imádkozója volt a másik két jelölt. Mellettük csak álmodoztunk a díjról, nem tűnt reálisnak, hogy megkapjuk. Nagyon örültem minden jelölésnek, díjnak, kritikai visszajelzéseknek, de az egyes nézők, köztük a szüleim reakciói még többet jelentettek. Az előadás utáni beszélgetések alapján nagy hatása van a közönségre.

Bánky Sára: Én se számítottam rá, de nem azért, mert ne bíztam volna az anyagban vagy Zitáékban, a csapatban. Nagyon örültem, hogy végre újra az osztályommal dolgozhatok, ezért nem az volt a fontos, hogy milyen lesz a végeredmény, kap-e díjat, inkább a folyamatot élveztem. Az már csak hab a tortán, hogy másoknak is tetszik, amit csináltunk. 

Attila, a 2022/23-as évadban a Deszkavízió listájában az évad legjobb férfi főszereplő elismerést kaptad a Ki ölte meg az apámat c. előadásban nyújtott alakításodért. Mit szóltál hozzá?
L. Nagy Attila: Meglepődtem és zavarba is hozott, mert szerintem a mi előadásunkban senki sem főszereplő. Természetesen nagyon örültem ennek a visszajelzésnek. Jólesett, hogy a kritikus, aki a jelölést adta, ahogy láttam, nagy figyelmet fordít a bábszínházra, és nyomon követi a független színházi előadásokat is. Örültem, hogy próbálja behozni a köztudatba ezt a műfajt, amelynek még mindig kell egy kis segítség.

Bánky Sára: Az utóbbi állítással nagyon egyetértek, miszerint több hírverést kell még adni a bábos előadásoknak. Nemrég megnéztem a volt osztálytársunk, Podlovics Laura rendezését (Nem félünk a sötétben) a Budapest Bábszínházban. Örömmel nézem, hogy az ottani kollégáimnak lehetőségük van társulaton belüli pályázatoknak köszönhetően kísérletezni, hogy a saját elképzelésüket teljes mértékben megvalósítsák.  

Hogy érzitek magatokat a Jurányiban?
Bánky Sára: A Jurányiban azt érzem, hogy a szakma velejében vagyok. Vannak már kialakult szokásaim, hogy miket csinálok, ha itt vagyok, például iszom egy kávét kis fahéjjal a kávézóban. Sok előadást láttam itt korábban és nézőként hatalmasnak tűnt a Színházterem színpada, de a Ki ölte meg az apámat színészeként már nem ez volt az érzésem. 

L. Nagy Attila: Otthonos a Jurányiban lenni. Amikor nyolc évvel ezelőtt felköltöztem Budapestre, Grecsó Zoli táncóráira jártam ide. Most Téri Gazsi óráira jövök, amikor tudok és persze előadásokat nézni. Néha feszélyez, hogy sok szakmabelivel lehet találkozni, akiket nagyra tartok. Ugyanakkor vérpezsdítő, hogy milyen sűrű itt a közeg szakmailag.

Az interjút készítette: Bordás Katinka
Bánky Sára fotóját Gerencsér Anna készítette.