Jurányi Latte
2023.10.02.
NYÁRI ÁDÁM
A VI. TITÁNium Színházi Pályázaton nyertes Nyári Ádám, a Freeszfe végzős zenés színház rendező szakos hallgatója október 6-án mutatja be a Jurányi Házban Roland Schimmelpfennig Az arab éjszaka c. darabját. A rendezővel beszélgettünk.
Hogyan esett a választásod Roland Schimmelpfennig Az arab éjszaka c. darabjára?
Egy olyan ember ajánlotta a szerzőt, amikor a TITÁNium pályázathoz kerestem anyagot, aki mindenkinél jobban ismer engem, és nem mellesleg dramaturg. Ez a darabja érhető el magyarul a legkönnyebben, és – mint kiderült – ez áll hozzám a legközelebb. Zeneinek, ritmikusnak tartom ezt a szöveget, szólamokat, felhabzásokat, crescendokat lehet felfedezni benne, és nekem, zenés színházi rendezőként fontos a zene.
Hogyan zajlik a próbafolyamat?
Kísérletezünk a formanyelvvel, ami egyszerre felszabadító és ijesztő. Azt a fárasztó módszert találtuk ki, hogy muszáj mindent kipróbálnunk. Horváth Ábel, aki az előadás hangzásvilágáért felelős, Sziládi Szabolccsal, a látványtervezőnkkel, aki maga is zenész, nem létező hangszereket készítenek nekünk. Mindig izgalmas, amikor bejönnek a próbára egy teljesen új hangszerrel, és esetleg a színészek nem úgy használják a hangszereket, ahogy ők azt kitalálták. Nagyon inspirálóan hatnak magára a próbafolyamatra és a színészekre is.
Kikkel dolgozol?
Említettem Horváth Ábelt és Sziládi Szabolcsot, akik egyébként a Siketfajd nevű zenekar tagjai. Rajtuk kívül a Novák Eszter és Selmeczi György vezette ötödéves zenés színész osztályból kértem fel négy évfolyamtársamat: Berkó Boglárkát, Juhász Bencét, Kerek Dávidot és Szász Gabriellát. Az elejétől fontos volt nekem, hogy az SZFE elvétele által szétrobbantott zenés évfolyam együtt dolgozzon. Ha már sokkal kevesebbet tudtuk ezt tenni az egyetemen, mint kellett volna, mégis tegyek azért, hogy kialakuljon valami közösségi alkotás köztünk. Emellett adódott a koncepcióból is, hogy olyan emberekkel dolgozzam, akiknek a zene az anyanyelvük. Az előadás dramaturgja Gaál Anna, aki az évfolyam harmadik, szintén ma már a Freeszféhez tartozó Kárpáti Péter és Fekete Ádám által vezetett osztályába jár. Olyanokkal szerettem volna ebbe a kísérletezésbe belevágni, akik nyitottak, és már megvan egymás felé a bizalmunk. Az ötödik színész Imre Krisztián, aki a Vörösmarty Színház társulatának tagja. Székesfehérvár mellett nőttem fel, és gimnazistaként sokat statisztáltam a színházban, ott már találkoztam Krisztiánnal. Ő is Novák-Selmeczi tanítvány, csak egy évfolyammal korábbi. Peter Karpati szerepét játssza, aki nem azonos az író, rendező Kárpáti Péterrel, de van erről egy anekdota. Kárpáti Péter mesélte nekünk, hogy még a 2000-es évek elején külföldön egy drámaíró workshopon találkozott Roland Schimmelpfenniggel, akinek a neve penészvirágot jelent, ami Kárpátinak nagyon tetszett, és azt hajtogatta, hogy bele kellene írnia valamelyik drámájába. Végül Schimmelpfennig használta fel Kárpáti nevét Az arab éjszakában.
Több magyar színház is műsorára tűzte már ezt a darabot. Inspirál valamelyik feldolgozás?
Nem láttam egyiket sem, pontosabban felvételről Bagossy László rendezésének egy részét. Ő hozta be ezt a darabot, az Örkény Színházban csinálta meg 2004-ben. Sokaktól hallottam, mennyire meghatározó előadás volt az számukra. Az az előadás a szövegmondásra volt kihegyezve, míg tudtommal, Widder Kristóf mozgásszínházat csinált Az arab éjszakából Székesfehérváron. Mi a zeneiséget helyezzük fókuszba. Amikor eldöntöttem, hogy ezzel az anyaggal pályázom, akkor tudtam meg, hogy az egyik osztályfőnököm, Forgács Péter (másikuk Ascher Tamás) is megrendezte ezt az előadást a Budaörsi Latinovits Színházban.
Tudomásom szerint az előbb említett előadások Perczel Enikő fordítását használták, ti viszont újrafordítottátok a darabot Gaál Anna dramaturggal.
Nem tudok németül, de amikor a fordítást olvastam, volt egy olyan érzésem, hogy másabb lehet az eredeti szöveg. Megkértem Annát, hogy nézze meg, és kiderült, igazam volt, valóban még szikárabb, furcsább, kevésbé vannak benne lekerekített mondatok, sokkal gondolatszerűbb, mint Perczel fordítása. Ez tükrözheti azt is, hogy mennyit változott húsz év alatt a magyar színházi felfogás. Lehet, hogy a húsz évvel ezelőtti nézőknek szüksége volt arra, hogy kicsit rendbe legyen szedve a szöveg, viszont pont a zeneiségnek, ami nekünk fontos, nem hasznos ez a változtatás, ezért is fordítottuk újra. A fordítás segített megismerni a szöveg olyan részleteit, amiket korábban nem láttunk.
Milyen tapasztalat volt részt venni a TITÁNium mentorprogramban?
A tavalyi TITÁNium felhívás annyiban volt speciálisabb, mint a korábbiak, hogy csak a Freeszfe képzésben részt vevő hallgatók jelentkezését várták. Ezt azért fontos megjegyezni, mert Freeszfésekként egy közöség vagyunk, mindenkit ismertem, aki bekerült a mentorprogramba. Szerintem jól vannak összeállítva a modulok, olyan, mint egy túlélőcsomag arra, hogyan lehet ma független alkotóként boldogulni ebben a nem túl hálás környezetben. Nyilván mást-mást adott mindenkinek a program, amikor zajlott, nekem negyedévesként addigra már volt némi tapasztalatom a színházcsinálásban, tehát nem volt minden teljesen új. Fontos alapokról beszéltünk, amiket jó újra átnézni. A színházrendező képzésünk elején jobban a kőszínházi struktúra irányába orientáltak minket, így érdekes volt belelátni abba a TITÁNiumnak köszönhetően, hogyan működik a független színház. A magam részéről voltak olyan hasznos dolgok, amik sokat segítettek a projektemnél, hogy miket kell átgondolnom egy alkotói folyamat előkészítésénél. Ez az első alkalom a pályám során, hogy olyan emberekkel és olyan anyaggal dolgozom, akiket, amit én választottam. Értelmezhető költségvetésből gazdálkodunk, így nem kell állandóan kompromisszumokat kötnünk, biztos és segítőkész háttérrel. Különleges lehetőség egy pályakezdőnek.
Az interjút készítette: Bordás Katinka
Fotó: Szabó Réka
Hogyan esett a választásod Roland Schimmelpfennig Az arab éjszaka c. darabjára?
Egy olyan ember ajánlotta a szerzőt, amikor a TITÁNium pályázathoz kerestem anyagot, aki mindenkinél jobban ismer engem, és nem mellesleg dramaturg. Ez a darabja érhető el magyarul a legkönnyebben, és – mint kiderült – ez áll hozzám a legközelebb. Zeneinek, ritmikusnak tartom ezt a szöveget, szólamokat, felhabzásokat, crescendokat lehet felfedezni benne, és nekem, zenés színházi rendezőként fontos a zene.
Hogyan zajlik a próbafolyamat?
Kísérletezünk a formanyelvvel, ami egyszerre felszabadító és ijesztő. Azt a fárasztó módszert találtuk ki, hogy muszáj mindent kipróbálnunk. Horváth Ábel, aki az előadás hangzásvilágáért felelős, Sziládi Szabolccsal, a látványtervezőnkkel, aki maga is zenész, nem létező hangszereket készítenek nekünk. Mindig izgalmas, amikor bejönnek a próbára egy teljesen új hangszerrel, és esetleg a színészek nem úgy használják a hangszereket, ahogy ők azt kitalálták. Nagyon inspirálóan hatnak magára a próbafolyamatra és a színészekre is.
Kikkel dolgozol?
Említettem Horváth Ábelt és Sziládi Szabolcsot, akik egyébként a Siketfajd nevű zenekar tagjai. Rajtuk kívül a Novák Eszter és Selmeczi György vezette ötödéves zenés színész osztályból kértem fel négy évfolyamtársamat: Berkó Boglárkát, Juhász Bencét, Kerek Dávidot és Szász Gabriellát. Az elejétől fontos volt nekem, hogy az SZFE elvétele által szétrobbantott zenés évfolyam együtt dolgozzon. Ha már sokkal kevesebbet tudtuk ezt tenni az egyetemen, mint kellett volna, mégis tegyek azért, hogy kialakuljon valami közösségi alkotás köztünk. Emellett adódott a koncepcióból is, hogy olyan emberekkel dolgozzam, akiknek a zene az anyanyelvük. Az előadás dramaturgja Gaál Anna, aki az évfolyam harmadik, szintén ma már a Freeszféhez tartozó Kárpáti Péter és Fekete Ádám által vezetett osztályába jár. Olyanokkal szerettem volna ebbe a kísérletezésbe belevágni, akik nyitottak, és már megvan egymás felé a bizalmunk. Az ötödik színész Imre Krisztián, aki a Vörösmarty Színház társulatának tagja. Székesfehérvár mellett nőttem fel, és gimnazistaként sokat statisztáltam a színházban, ott már találkoztam Krisztiánnal. Ő is Novák-Selmeczi tanítvány, csak egy évfolyammal korábbi. Peter Karpati szerepét játssza, aki nem azonos az író, rendező Kárpáti Péterrel, de van erről egy anekdota. Kárpáti Péter mesélte nekünk, hogy még a 2000-es évek elején külföldön egy drámaíró workshopon találkozott Roland Schimmelpfenniggel, akinek a neve penészvirágot jelent, ami Kárpátinak nagyon tetszett, és azt hajtogatta, hogy bele kellene írnia valamelyik drámájába. Végül Schimmelpfennig használta fel Kárpáti nevét Az arab éjszakában.
Több magyar színház is műsorára tűzte már ezt a darabot. Inspirál valamelyik feldolgozás?
Nem láttam egyiket sem, pontosabban felvételről Bagossy László rendezésének egy részét. Ő hozta be ezt a darabot, az Örkény Színházban csinálta meg 2004-ben. Sokaktól hallottam, mennyire meghatározó előadás volt az számukra. Az az előadás a szövegmondásra volt kihegyezve, míg tudtommal, Widder Kristóf mozgásszínházat csinált Az arab éjszakából Székesfehérváron. Mi a zeneiséget helyezzük fókuszba. Amikor eldöntöttem, hogy ezzel az anyaggal pályázom, akkor tudtam meg, hogy az egyik osztályfőnököm, Forgács Péter (másikuk Ascher Tamás) is megrendezte ezt az előadást a Budaörsi Latinovits Színházban.
Tudomásom szerint az előbb említett előadások Perczel Enikő fordítását használták, ti viszont újrafordítottátok a darabot Gaál Anna dramaturggal.
Nem tudok németül, de amikor a fordítást olvastam, volt egy olyan érzésem, hogy másabb lehet az eredeti szöveg. Megkértem Annát, hogy nézze meg, és kiderült, igazam volt, valóban még szikárabb, furcsább, kevésbé vannak benne lekerekített mondatok, sokkal gondolatszerűbb, mint Perczel fordítása. Ez tükrözheti azt is, hogy mennyit változott húsz év alatt a magyar színházi felfogás. Lehet, hogy a húsz évvel ezelőtti nézőknek szüksége volt arra, hogy kicsit rendbe legyen szedve a szöveg, viszont pont a zeneiségnek, ami nekünk fontos, nem hasznos ez a változtatás, ezért is fordítottuk újra. A fordítás segített megismerni a szöveg olyan részleteit, amiket korábban nem láttunk.
Milyen tapasztalat volt részt venni a TITÁNium mentorprogramban?
A tavalyi TITÁNium felhívás annyiban volt speciálisabb, mint a korábbiak, hogy csak a Freeszfe képzésben részt vevő hallgatók jelentkezését várták. Ezt azért fontos megjegyezni, mert Freeszfésekként egy közöség vagyunk, mindenkit ismertem, aki bekerült a mentorprogramba. Szerintem jól vannak összeállítva a modulok, olyan, mint egy túlélőcsomag arra, hogyan lehet ma független alkotóként boldogulni ebben a nem túl hálás környezetben. Nyilván mást-mást adott mindenkinek a program, amikor zajlott, nekem negyedévesként addigra már volt némi tapasztalatom a színházcsinálásban, tehát nem volt minden teljesen új. Fontos alapokról beszéltünk, amiket jó újra átnézni. A színházrendező képzésünk elején jobban a kőszínházi struktúra irányába orientáltak minket, így érdekes volt belelátni abba a TITÁNiumnak köszönhetően, hogyan működik a független színház. A magam részéről voltak olyan hasznos dolgok, amik sokat segítettek a projektemnél, hogy miket kell átgondolnom egy alkotói folyamat előkészítésénél. Ez az első alkalom a pályám során, hogy olyan emberekkel és olyan anyaggal dolgozom, akiket, amit én választottam. Értelmezhető költségvetésből gazdálkodunk, így nem kell állandóan kompromisszumokat kötnünk, biztos és segítőkész háttérrel. Különleges lehetőség egy pályakezdőnek.
Az interjút készítette: Bordás Katinka
Fotó: Szabó Réka